Azt ismerik, hogy az öregfiúk találkoznak a frissen végzettekkel? Különös alkalom volt a második öregdiák találkozó.
Mozgalmas nap volt a 2021. szeptember 24-e. Reggeli edzés, aztán irány munka, ahol a nap végén két munkahelyet váltó kollégánkat búcsúztattuk. Rohanás vonatra, utazás haza, de legalább is Tatára, volt gimnáziumom, a Refi öregdiák találkozójára. Meg sem érkeztem, két dolgot konstatáltam egyből.
- Nem ismerek senkit ( = öreg vagyok).
- Én lettem a konferanszié, amiről akkor értesültem.
Improvizálásoktól sem mentes produkcióm lelkes kistanár módjára végeztem, a pörformansz sikerét a boldog diákévekre hivatkozás és néhány Kálmán Attila igazgató úrtól tanult vicc garantálta. (A t. közönség pedig még tapsolt és nevetett is!)
Az esemény kezdetén Szabó Elődné Melinda tartott áhítatot, majd Illés Dániel igazgató úr mesélt az iskola múltjáról és jelenéről, ezt követően pedig Pirik Martina beszélt az alakuló Alumni hálózatról. A kötetlen beszélgetés, a tanár-diák kapcsolatok felelevenítése előtt körbejárhattuk a gimnázium épületét, ami sokaknak szinte újként, ismeretlenként hatott. Nekem is, 0km-es refisként, aki a legeslegelső 64 (65?) diák között volt. Úgy is mondhatnám, hogy bezzeg a mi időnkben…
A találkozó kötelező elemeként természetesen mindenki felkereste a tablóját, és visszaült az iskolapadba, a saját helyére, no meg vetett egy pillantást az atlétikai, iskolai időeredményeket mutató táblára, hogy volt-e valaki, aki megdöntötte az ő rekordját? És persze kései lebukások is voltak, mint pl. amikor mi, nagyok, összetalálkoztunk azokkal a kicsikkel, akiknek a táskáit a függönykarnisra akasztottuk anno, mert büszke 12-esként megtehettük ezt a zöldfülű 9-esekkel. Egyébként tényleg nagyon rossz helyen voltak ott a földön.
Az öregedés érzése nem csak a határozottan őszülő hajam miatt szokott megérinteni, bizony rámtalált eme találkozón is. A „bezzeg a mi időnkben” gondolatok, a sok ismeretlen arc, és az öregek és frissen végzettek közötti generációs különbségek tényleg érdekes élménnyé varázsolták szeptember 24-e estéjét.
Ennél azonban fontosabb ráeszmélése is volt a napnak. Ez az iskola él.
SDG!
Pénzes Martin