Személy szerint ezt a kérdést többször is megkaptam az elmúlt egy évben, és azt vettem észre, hogy a válaszom mindig más volt. A régi iskolámból azért jöttem el, mert már nem tudtam, hogy ki vagyok: másnak mutattam magam nap mint nap azért, hogy minél jobban szeressenek. Amikor megtudtam, hogy felvettek, eldöntöttem, hogy az igazi énemet fogom mutatni, és lesz, ami lesz. A tanárok már elsőre szimpatikusak voltak. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy az a tanár lesz az osztályfőnököm, akinek az órájára belépve éreztem először, hogy itt a helyem.
Már a tanévkezdő csendesnapon nyitott volt felém az osztályom, és nem kellett sok időnek eltelnie, hogy új barátokat szerezzek. Ugrok az időben egy pár hetet, amikor is elkezdtük az új barátaimmal egyre jobban megismerni a sulit. A nagyobbak kedvesen fogadtak minket, és a tanárokkal együtt segítőkészek voltak. Az osztályom összetartó közösség, amiért nagyon hálás vagyok.
A Refit tanítás szempontjából is jó helynek tartom. Érdekesek az órák, a tanárok pedig nemcsak monoton hangon adják le az anyagot, hanem érdekes információkkal, hírekkel színesítik azt. A tanítási évet az iskola sok programmal, kirándulással egészíti ki a számunkra, amiken idén végre részt is vehetek.
Tehát miért is szeretek a Tatai Református Gimnáziumba járni? A válasz egyszerű! Hosszú idő után először végre újra önmagam lehetek, és többek között azt is megtanultam, hogy milyen érték az, ha tagja vagyok egy összetartó közösségnek. Végül, de nem utolsó sorban olyan dolgokra ébreszt önmagam kapcsán, amikre eddig nem is gondoltam volna, és a tanárok segítenek abban, hogy minél többet kihozzak magamból, valamint segítenek a céljaim elérésében.
Palánkai Panna Sára, 8. A