A 2015/2016-os tanévben voltam végzős a Tatai Refiben. Tudtam, hogy érettségi után hol szeretnék továbbtanulni, és hogy gyógypedagógus szeretnék lenni, azonban ebben a tanévben sokat beszélgettem az egyik akkori barátommal, aki Németországban volt egy évet önkéntes – így kezdtem el gondolkodni: Mi lenne, ha én is belevágnék?
Ezután a gondolat után kezdtem el a jelentkezési folyamatot, párhuzamosan az egyetemi felvételivel. A hosszú hónapok és a kiválasztási folyamat végeztével kiderült, hogy felvettek egyetemre is, illetve mehetek Belgiumba is egy évre – így alakult, hogy felsőfokú tanulmányaimat 2 passzív félévvel, és egy külföldi önkéntes úttal kezdtem.
2016. szeptember 2-án indultunk hárman, magyar lányok a belgiumi Charleroi reptérre – innen kezdődött a 10-12 hónapos kalandunk. Személy szerint én egy nagyon pici belga faluban, az ország vallon (franciául beszélő) területén kaptam szolgálati helyet, egy olyan, több településen elterülő központban, ahol kb. 200 felnőtt, értelmi fogyatékossággal élő ember lakhatása, és nappali foglalkoztatása történt. A feladataim közé egyrészt gondozási és szabadidős tevékenységeknél való segítség volt – az egy évem alatt két lakóegységben voltam, itt segítettem reggelente, és/vagy esténként az étkezések előkészítésében, öltözködésben, fürdetésben, illetve a szabadidős, délutáni tevékenységekben is részt vettem. A másik fő feladatom a nappali foglalkoztatásban volt – az intézmény egy műhelyében dolgoztam, amely egy bábműhely volt, egy képzőművész hölgy – itt az érintett személyekkel bábokat, különböző alkotásokat, illetve bábelőadásokat készítettek, amely folyamatban nekem segítői szerepem volt. Az önkéntes év alatt szállás, étkezés, zsebpénz és nyelvórák biztosítottak, illetve az év során többnapos szemináriumokat tartottak nekünk, ilyenkor volt lehetőségünk a többi, külföldről érkező önkéntessel találkozni, kikapcsolódni, tapasztalatokat cserélni. Én, a másik két magyar lányon kívül egy olasz és egy német-svéd lánnyal barátkoztam össze leginkább – velük az egész év alatt tartottuk a kapcsolatot, és többször is találkoztunk, amíg Belgiumban voltunk.
Az önkéntes évet az ÖDE (Önkéntes Diakóniai Év) Programirodán keresztül mindenképpen ajánlanám bárki fiatalnak, aki most gondolkodik rajta. Egyrészt, 18-30 év közötti életkori sávból bárki bátran jelentkezhet, illetve nagyon sok lehetőség van – kiválasztáskor van lehetőség kiválasztani a célországot, hogy milyen településtípusra, milyen célcsoporthoz szeretnénk menni (kisgyermekek, nagyobb gyermekek, fiatalok, fogyatékossággal élő személyek, szociális terület (drogmisszió, menekült személyek stb.), keresztény gyülekezetek stb. A technikai dolgokon kívül pedig, személyes történetemet is alapul véve rengeteg tanulási és fejlődési lehetőség adódik egy ilyen szolgálatban, illetve nagyon jó lehetőség utazni, világot látni, új emberekkel találkozni, és barátságokat kötni, illetve ezek által tanulni, fejlődni, egy más emberré válni.
Budapest, 2021. 11. 27.
Sárközi Stella