Tanulói vélemények

Pozsgay Zsófia, 10.B
 
Először, talán kicsit több mint 2 éve jártam itt a gimiben, a nyílt napon. Különös volt… Szinte mindenki köszönt, mindenki nyitott, segítőkész és közvetlen volt, a tanárokat is beleértve. Eleinte kicsit cinikusan néztem az eseményeket és azt gondoltam, hogy csak a vendégek miatt ez a kedvesség. De tévedtem.
Amint idekerültem bebizonyosodott, hogy mindez általános. A köszönés, a türelem, a tanár-diák közötti jó kapcsolat és tisztelet, a figyelmesség, az udvariasság mind-mind alap dolog ebben az iskolában. Kis közösségben vagyunk, ahol mindenki mindenkit ismer. Ebből adódóan is könnyen megy a közös munka; az énekkarban, a színjátszón, a focimeccseken vagy bármilyen közösségi feladat közben. Ami a tanulást illeti számos elvárásnak kell eleget tennünk, magasan van a „mérce”, elvégre gimnázium vagyunk. De még így is kevesebb a mi dolgunk, mint amennyit tanáraink tesznek értünk és tesznek azért, hogy mi eredményesek legyünk. Jó érzés olyan helyen tanulni, ahol bármikor bármelyik tanárt megállíthatom, mert problémám van akár a tanulásban akár a magánéletben. Ajánlom iskolámat tehát mindazoknak, akik szeretnének egy kellemes, családias légkörben szellemileg és érzelmileg gazdagodni, itt, ahol mindenki egyaránt fontos.

 
Krihó Natália 10.B 
 
 Én úgy léptem át az iskola kapuit, hogy előtte templomban önszántamból sosem voltam. Keresztelők, esküvők, temetések. Ezek a legfőbb okai annak, ha valaki templomba indul. Vasárnaponként sem jártam, nemhogy minden reggel!
Tizennégy évesen az ember lánya azt sem tudja, hogy mi fán terem a Homo Habilis, akkor hogy is tudná, hogy mi az az áhítat.
A köpenyről az jutott először eszembe a nyílt napon, hogy itt minden diák egy - a köpenyén jól látható -  névvel ellátott céltábla. „Ki is feleljen ma? Talán...Xz Y.! Na jöjjön csak ki a táblához, aztán mondja el mi is volt az utolsó óra anyaga!”
A nyílt nap után az apró nyolcadikos végül megjelöli a felvételi lapon, az első helyen: Tatai Református Gimnázium. Majd vár...
Aztán amikor az örömtől könnyes szemével olvassa, hogy felvételt nyert(itt megáll pár másodpercre,síkit,toporzékol, stb.), majd tovább folytatja, hogy szeretettel várják egy meghallgatási napon. Hát már nem is olyan biztató... sőt, FÉLELMETES. Bemenni egy terembe, szemben veled 3-4 felnőtt, leültetnek és szúrós szemmel vizsgálják a pár pillanattal ezelőtt, az asztalukon hagyott bizonyítványod. Én személyesen annyira ideges voltam, hogy csak foszlányképekre emlékszem.
De életem egyik legszebb kék köpenyes, reggeli áhítatos, sokat tanulós négy éve kezdődött el 2009 szeptember első tanítási napján. És büszke vagyok arra, hogy e nagy, mozgalmas életű család tagja vagyok.
 
Bogyó Zsófia 10.B

Második éve koptatom az iskola (és reggelente a templom) padjait a Bogyó Zs. monogrammal ellátott kék köpenyemmel együtt.
EGYÜTT. Ez az a szó, amelyet leginkább kiemelnék az iskola mindennapjaiból.
Minden reggelünk EGYÜTT indul. Tanárok, diákok EGYÜTT énekelünk, imádkozunk, töltődünk fel, merítünk erőt és biztatás az új nap kezdetén.
Majd EGYÜTT sétálunk a Kálvin sétányon egészen a tantermekig. EGYÜTT tanulunk matekot, fizikát, magyart…… emberséget, tisztességet, szeretetet, gyermeki hitet….
És még sok más hasonló dolgot, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy helyesen tudjuk megállni a jelenben, a jövőben, a világ fergetegében.
EGYÜTT készülünk az ünnepekre, a termek díszítésével, beszélgetésekkel. És ami a legfontosabb, lelkiekben. EGYÜTT, egy közösség vagyunk!
 
Strausz Martina 9.A

Nagyon tetszik az iskola :) Tetszik, hogy az egész egy nagy közösség. Hogy a negyedikesek nem rúgnak fel minket, hanem inkább barátkoznak velünk,és segítenek minket mindenben. Mindenki annyira kedves, és aranyos. A tanárokkal sincs semmi problémám.. :)
Pont ennyien vagyunk elegen ebben az iskolában, szerintem. Megfelelő ez a létszám, főleg hogy a nehezebb tantárgyat (matek,angol,német) csoport bontásban tanuljuk :) esetleg még a fizika is lehetne csoport bontásban, de nem fontos.. :)
A köpeny szerintem azért jó, mert elnyomja a ˝gazdasági rétegeket˝ ...
És a legfontosabb : Azért szeretek idejárni, mert itt örökre szóló barátságokat köthetek. Hasonló gondolkodású emberek közt lehetek, mint én vagyok. És Istennel is kitudok alakítani egy szorosabb kapcsolatot.. :)
 
Bera Bálint

Azért szeretek ebbe az iskolába járni, mert ide minden reggel úgy jövök be, hogy tudom: legyen akármilyen nehéz is ez az adott nap, a jó társaság és a mindent körüllengő, baráti-családi légkör garantálja a vigaszt és a jó kedvet! Itt mindenki ugyanannyit ér, ráadásul kevesen is vagyunk, tehát nagyrészt a ˝mindenki ismer mindenkit˝ elv érvényesül. A köpeny hordása senkit nem zavar, ez hozzátartozik a mindennapjainkhoz, és növeli az összetartozást.
A tanárokra sem lehet panasz, van humorérzékük és mindig megértőek velünk.
Kérdem én: kell ennél több?
 
Ujlaki Tünde 11.A ( 2010. nov. 24. )
 
Azt hiszem életem egyik legjobb döntését hoztam meg, amikor úgy döntöttem, hogy ebbe az iskolába jelentkezem. Bár nem vagyunk sokan, így nekem sokkal jobban tetszik, sokkal családiasabb a légkör. Szinte mindenki ismer mindenkit (legalábbis látásból biztosan), köszönünk egymásnak és a tanárainknak. Erre Igazgató Úr mindig felhívja a figyelmet. És valóban...tényleg fontos. Sokszor az embert levegőnek nézik más iskolákban, ami hát valljuk be nem túl kellemes. Egy mosoly, egy köszönés már szebbé varázsolhatja a napot! :) 
Minden nap 10 perces reggeli áhítaton veszünk részt, amin az összes diák jelen van. Ezek nagyon változatosak, ötletesek. El se hinné az ember, hogy mi minden belefér ebbe a pár percbe: én
eklés, egy kis napi útravaló az igéből, miatyánk... Szeretem, hogy így indul a nap. Egész más ez, mint beesni az első órára 8kor.
A tanárok szerintem nagyon jó fejek, kedvesek, segítőkészek. Itt nincs az a nagy alá-fölérendeltségi viszony. Tiszteljük őket, de ők is tisztelnek minket. Rengeteget dolgoznak értünk, pluszórákat tartanak, mindent megtesznek, hogy támogassanak bennünket.
Szeretem még az iskolában azt, hogy rengeteg szakkör, program közül választhatnak a diákok. Kedvencem az IP (irodalmi piknik), amikor egy páran összeülünk ( jó idő esetén az Öreg-tó partján )
és Geiszelhardt tanárnővel egy irodalmi műről ( versről, novelláról, meséről) beszélgetünk, meg persze másról is...
A köpeny...szerintem jó ötlet. Mutatja azt, hogy összetartozunk, hogy REFISEK vagyunk. Én már teljesen megszoktam, e nélkül elég furcsán érezném magam a suliban. Lehet rá hímezni, kitűzőket tenni, más gombokat tenni, így nem lehet azt mondani, hogy eltakarja a diákok egyéniségét. Talán az elején szokatlan, mégis egy idő után a szívünkhöz nő. :)

Hegedűs Rita

Nagyon különleges ez az iskola szerintem.
Az egész légkör hangulata valami megfoghatatlant tartalmaz, amit ´csak a szívünkkel látunk´. Ez a szeretet.
Mintha egy nagy család lenne az egész, itt sokkal erősebb kapocs köti össze az embereket, mint más iskolákban.
Érzékelni lehet, hogy ez egy református iskola...ahol nagy szerep jut Istennek és a felebaráti szeretetnek.
Még egy pozitívumot kiemelnék: a köpenyt.
Szeretem, hogy vannak nagy zsebei, amibe olykor belepakolhatom a kincseimet.
Előny benne, hogy mindenkinek rajta van a saját neve; így könnyebb az új arcokat összekapcsolni a nevekkel. De amellett, hogy egyen köpeny, mégis egyedivé tehetjük egy kis díszítéssel, ha kedvünk támad rá.

Csordás Martin, 10.B

Mikor még Általánosba jártam, a Refi valami titokzatos iskolának tűnt, ahol mindenki kedves,boldog, az órák kötetlenek és jó hangulatúak (ez a nyílt napon derült ki), és még fegyelem is van. Ez a három látszólag nem fér meg egymás mellett, de mikor felvettek, az első pár hónapban már hamar kiderült hogy ez nem így van ,mert a fegyelem szinte teljesen eltűnik néha látszólag, viszont ez nem megy a tanulás rovására. A reggeli focimeccsek kihatással van az egész iskola diák és tanárközösségére, mindenkit érdekel, mennyi lett az eredmény.(Ha esetleg nem volt ott a meccsen)
A suliban azt szeretem, hogy viszonylag  kis közösség, állandóan jó hangulat van, a tanárok is kedvesek, így családi hangulat van mikor bent vagyok :)
Valóban úgy lett, ahogy nyílt napon láttam: az órák tényleg kötetlenek, foglalkoztatva vagyunk :) A tanárok próbálnak mindenben segíteni, kérdezni bármikor nyugodtan lehet, szóval ez pozitívum . A köpenyről meg csak annyit hogy néha jó, néha nem. Ha rajtam van, nem zavar. Olyan jó levenni 6. óra után, olyankor az egy felszabadulás :) És a zsebek néha igazán jól jönnek :)
Ez egy igazán jó iskola, akárki akármit mond. Az összetartás ezerszer több itt, mint bármelyik másik iskolában, a bulik/találkozók is jók szoktak lenni :)

Licul-Kucera Viktória,  10. B

 Hideg, esős, szürke reggel, 7 óra 43 perc. Ez az az időpont, amikor az ember legszívesebben a másik oldalára fordulna alvás közben, de Nekünk, „Refiseknek” már kezdődik az iskola. Pontosabban- még mielőtt valaki az első órai dolgozatokra vagy felelésekre gondolna- a reggeli áhítatra igyekszik át a templomba az ifjúság. Sokan, kívülállók kérdezhetnék: Miért olyan fontos ez? Érdemes ezért akár csak 10 perccel hamarabb felkelni? Erre mi rákontrázhatnánk: Melyik jobb, reggelente éppen csak „beesni” az iskola épületébe, úgy, hogy magad sem tudod, milyen napot írunk, és olyan automatikusan rohansz be a kapun, hogy az sem tűnne fel, ha a fél iskolát lebontották volna egyik napról a másikra. Vagy esetleg jobban kezdődne a napod, ha a barátokkal, osztálytársakkal, iskolatársakkal töltenéd azt a pár percet énekelve, vidáman, és még valami kis útravalót is kapnál aznapra?

Pontban 8 órakor az iskola csengője a tanítás kezdetét jelzi. Matek, fizika, kémia, magyar, töri, biológia és még persze a többi. Ha egy nap csak a tantárgyak végeláthatatlan sorából állna, bizony egy idő után a monotonitástól „megőrülnének” a diákok és a tanárok is. És ekkor jogos a kérdés is: Akkor mivel ad többet egy egyházi iskola? Erre nem is válaszolnék, csak az illető elé tennék egy papírt 2011. január egyik hetének történéseivel, programjaival. A szünetekben hangos az aula a diákoktól, akik a házi pingpongverseny döntőseiért izgulnak, felcsendülnek a legnépszerűbb dalok a közös éneklések során, családi események ünneplése, előadások, kiállítások követik egymást, amire a legjobb bizonyíték, hogy bár a suli falai fehérek, ez szinte sosem látszik, mert a folyosók falait rendszerint különböző művészek alkotásai díszítik. Aztán ott vannak iskola után az ünnepélyek, szakkörök, versenyek, kirándulások. Néhány osztály külön szervez magának „Ki mit tud?”-ot, táncórákat, közös teremdíszítéseket is! Tehát, ha még kényszerítenének, akkor sem tudnánk unatkozni az iskola falai között.

Mielőtt még valaki ennyi pozitívum olvasása után megörülne, azt sajnos ki kell ábrándítanom: ez az iskola sem tökéletes. Ugyanis bármilyen hihetetlen, ahhoz, hogy valamit tudj, és jó jegyeket kapjál, itt is tanulni kell, sőt, házi faladatokból sincsen hiány, és nem ritkán áldozatokat is kell hozni azért, hogy jobb legyél.

De az életben semmit sem fogunk ingyen megkapni, itt pedig felkészítenek minket, hogy a későbbiekben elérjük a céljainkat. És amire az iskola nevel, hogy utunkon nem egyedül kell küzdenünk, hanem mindehhez segítséget kapunk Fentről is.

 „Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni.”

  Juhász Gyula

 

Biacsi Levente

 Biacsi Levente vagyok, a 10. A osztály tanulója. Emlékszem, először kissé félelmetes volt egy egyházi iskolába járni. Minden reggel áhítaton megjelenni, hittanórákon részt venni, köpenyt hordani. Sokkal egyszerűbb lett volna állami iskolába menni és mindezt elhagyni. De ha az ember ide jár, rájön, hogy ezek nem terhek, hanem éppen ellenkezőleg: erőt adnak a folytatásra. Itt alakulnak ki a legszorosabb barátságok. A diákok segítenek egymásnak, ha baj van. Ha reggel áhítatra mész a barátaiddal, és hallgatod, amit hirdetik az Igét, tudod, hogy nem vagy egyedül. Mindig van veled valaki, aki segítsen. Ez legyen Isten, egy barátod, vagy akár egy tanár. Itt megtanulhatod a helyes utat, amire később, amikor majd kilépsz a nagybetűs életbe, szükséged lehet. Az iskola olyat nyújt diákjainak, amit sehol máshol nem kaphatnak meg. Tudást, hitet, és egy baráti közösséget, ahová mindig visszatérhetsz. Bátran lehetne nevezni egy második otthonnak is barátságos légköre miatt.

 

Kovács Ágota Hanna

 „Hallelujah, hallelujah!” – a kemény, negyvenöt perces munka után a pihenés még egy refis diáknak is kijár. Még ha ezek a szünetek csak 10 – 15 percesek is, mindig a lehető legjobb hangulatban telnek. Az iskola légköre nagyon családias. A jelenleg még kis iskolaépületnek is megvannak az előnyei. Fél perc sem telik bele, és fent lehetsz az aulában, ahol nemcsak remek büfés kiszolgálás van, de rögtön le is mozoghatod a tízórait a pingpongasztal körül. Mindenki labdába üthet, legyen szó profiról vagy kezdőről, akár még tanárról is. Ha valaki nem szereti a nyüzsgést, számára rendelkezésére állnak a sakk-készletek. És ha ez sem lenne elég csábító, akkor szinte mindig szól valahol a gitár – péntekenként pedig az egész második emeletet betölti az ifjúsági énekek zengése. A jó hangulatnak csak a becsengetés szabhat határt.

 

Sikrai Kisanna

Egyházi iskola, áhítat, köpeny? Na ne! Ez félelmetesen hangzik, illetve hangzott, amíg el nem mentem a nyílt napra: barátságos, ismerős arcok és segítőkész emberek!
Ugyanígy jellemezhetném az osztályt is.
Furcsa volt úgy idejönni, hogy mindent újra kell kezdenem (ismerkedés, beilleszkedés...).
Szerencsére ez nem olyan iskola, mint a többi. Sokat kell tanulni, ami nem meglepő, de van miért kitartanunk, egymást segítjük. Sokat kell vándorolni a termek között, de egyáltalán nem bánjuk, ha jó az idő.
Örülök, hogy ebbe az iskolába jöttem.

Balázsfalvi Balázs

Balázsfalvi Balázs vagyok, a Pápai Református Kollégium Tatai Gimnáziumának 12.a osztályos tanulója. Én azok közé a diákok közé tartozom, akik az iskola indulásakor elsőként jelentkeztek, és felvételt is nyertek az intézménybe. A mostoha körülmények – a szűkös hely és a kevés tanterem – ellenére az iskolánk az emberközpontúságra és a családias légkör megteremtésére törekszik.
Ebben a gimnáziumban őszintén és nyíltan beszélünk mindenről, többek között a múltról is, melynek megismerése segít megérteni a jelen történéseit. Azonban mindez csak a magasan képzett tanáraink közreműködésével valósulhat meg.
Iskolánkban egyébként sok lehetőség nyílik olyan diákok számára, akik hasznosan és tartalmasan szeretnék eltölteni szabadidejüket.
Nem bántam meg, hogy annak idején ezt a líceumot választottam, mindenkinek csak ajánlani tudom!


Gubicza Gábor

Gubicza Gábor vagyok, gimnáziumunk 11.B osztályos tanulója.
Azt hiszem, hogy mai, hittől és erkölcstől egyre inkább távolodó
világunkban szükség van hasonló iskolákra, hiszen a ˝világi˝
tantárgyak mellett az ember közelebb kerülhet Istenhez,
és ezáltal a többi emberhez is. Lehet, hogy első látásra nem tűnik túl
hasznosnak a hitoktatás, a reggeli áhitat és a köpeny viselése,
ám ezek segítenek megtanulni a még a matematikánál és irodalomnál
is fontosabb ˝tantárgyakat˝,  mint a szeretet, a felelősségérzet,
a helyes értékrend. Mindez persze nem megy az általános
tantárgyak rovására: a heti két hittanóra nem ütközik a tanrendbe,
hanem illeszkedik abba.Minden leendő középiskolásnak ajánlom
iskolánkat, hiszen a lélek tekintetében kétségtelenül többet nyújt
, felekezettől és Istenben való hittől függetlenül.


 Petrik Orsolya Anna

Petrik Orsolya Anna vagyok, a nem rég indult iskola 11. évfolyamos tanulója. Tapasztalataim szerint ez az átlagostól eltérő középiskola annyiban nyújt többet a diákjainak , hogy megtanulunk közösségben élni, a többi emberre odafigyelni, és a ,,lexikális” tudás mellett az emberi értékekre is hangsúlyt fektetnek. A reggeli áhítatok , a táncház és a kirándulások mind közrejátszottak a közösség összekovácsolódásában. Ebben a tanévben az átépítések miatt kissé szűkösen voltunk, ami néha nehézséget okozott a diákoknak és tanároknak egyaránt. A munkálatok előrehaladását a szülők munkája is nagyban segítette. A kis terület ellenére is mondhatom, mindenünk megvan, amire szükségünk van. Szintén sok lehetőség kínálkozik tehetségünk kibontakoztatására, érdeklődési körünk bővítésére ( pl. színjátszó kör, versenyek, énekkar ) . Az év végi vizsgák eléggé megviselnek minket, de szerencsére tanáraink nagyon segítőkészek, és a most megszerzett tudást biztosan tudjuk majd kamatoztatni a későbbiek során. Az iskola segít hitünk megformálásában és megtartásában.

Horváthy Emese Réka

Horváthy Emese vagyok a 12.a osztály tanulója. Én (egy évvel ezelőtt) egy nem egyházi iskolából jöttem át, melynek úgy gondolom hogy szelleme és gondolkodásrendszere nem felelt meg az elvárásaimnak!Kaptam egy lehetőséget, hogy átiratkozhatok,és én éltem ezzel a lehetőséggel!Nem bántam meg, mert fontosnak érzem/éreztem hogy jo iskolába járjak!Persze sokan megijednek a sok elvárástól, de én úgy gondolom hogy nem nehéz nekik megfelelni, hogyha az ember odafigyel és egy kicsivel jobban igyekszik.Többen is furcsának tartják,hogy köpenyt hordunk, hogy reggelente   összejövünk egy közös imára,elmélkedésre, áhitatra. Nekem személy szerint tetszik a köpeny,meg is szoktam már,˝furcsa˝ is lenne nélküle/ráadásúl nagyon praktikus;)/. Az áhitattal pedig máshogy indul a napunk, nem mindegy hogy az embernek van e ideje, hogy egy kicsit leüljön és elmélkedjen, vagy imádkozzon.Fontos, mivel a napot máshogy kezdhetjük el.
A döntésemet nem változtatnám meg, ezt az iskolát választanám most is!:)


Michl Júlia


...igen, köpenyt viselünk, mert egyformák vagyunk. Ha kitűnünk társaink közül, akkor eszünkkel, tudásunkkal, nem pedig ruháinkkal. Egyébként a köpenynek van két nagy zsebe, meg egy pici harmadik, szóval nem is olyan rossz. Én azt hiszem, megszerettem.
...és az áhítatok. Milyen is egy igazi áhítat? Jó kis ének, elmélkedés, ima, mindenki együtt…a napnak egy nyugodt kezdése. Nem a tantermekben izgulunk, és stresszelünk, hanem felkészülünk lelkileg az előttünk álló napra.


Molnár András

Molnár András vagyok, 12.b osztályba járok. Nagyon jól érzem magam ebben a közösségben, mert nemcsak a tudásunkat gyarapítjuk, hanem lelkiekben is épülünk. A hitoktatók által testvéri kapcsolat alakul ki közöttünk, ami rámutat arra is, hogy a későbbi életünkben fel tudjuk ismerni az értékeket, amely ebben az anyagias, rohanó világban egyre fontosabb. Bátran tudom ajánlani ezt az iskolát, azoknak a diákoknak, akik szeretnének tanulni és lelkiekben gazdagodni.

Mózes Evelin

Jó, hogy a köpenyre lehet varrni : )
De az ilyen dolgok csak apróságok. Én nem ezeknek örülök leginkább, hanem hogy ide jöttem ebbe az iskolába, és nagyon sok jóval gazdagodtam.  Nagyon örülök, hogy itt tölthetem középiskolás éveimet.

Szabó Eszter

Ez az iskola többnyire olyan, mint a legtöbb másik. Nem kell arra gondolni, hogy belép az ember az ajtón és egy új világba csöppen. A diákok ugyanúgy átlagemberek, mint máshol és a tanárok sem a középkorból maradtak itt! Annyiban más ez a gimnázium, hogy ha valaki belép természetes, hogy köszönünk, előre engedjük a másikat (tanárt, felnőttet, hölgyet) az ajtóban… és ez teljesen magától értetődő. Nagyobb hangsúlyt fektetnek a „nevelésre” és a hittan óráink mellett reggelente áhítat van.
Minden héten kettő hittan-óránk van, és ezért sajnos több óra is délutánra csúszik! Legtöbben a köpenytől idegenkednek, és mindenki csak azt kérdezi tőlem, hogyan bírom ki! Ettől ne tartson senki! Egyáltalán nem zavar! Reggel az első dolgunk, hogy megyünk a szekrényünkhöz és felvesszük.
Az iskola „erőssége” pedig rajtunk múlik, ugyanis a tanáraink remek szakemberek, tehát ettől kezdve a mi szorgalmunkon és igyekezetünkön múlik, hogy milyen eredményt fogunk majd elérni. (akár majd az érettségin)


Tós Boglárka

Az iskola törődik a diákokkal, tanárokkal. Egyenrangúként bánik minden diákkal. Pl.: köpeny, és a reggeli áhítat. A tanárok foglalkoznak a lemaradt diákokkal.
Az osztályfőnököm!!!!!:)
Az osztályközösség sok iskolán kívüli program a diákoknak pl.: mozi színház, stb. 

Tokár Kata
 
Szakkörök, felkészítők, diákszínpad, énekkar, kirándulások. Ez jellemzi a mi iskolánkat.
Jól megvagyunk az osztályban egymással, ha szomorú a hangulat, egy-egy poénnal feldobjuk. Nem vagyunk szorgalmasabbak, mint más elsősök, de nem is hagyunk senkit lemaradni. Ha valaki beteg vagy nem ért valamit, gondjaiba veszi a közösség.
A többi osztályban is kötöttünk barátságokat, mindenki kedves, így ez könnyen sikerült.
A napjaink egy rövid és kedves áhítattal kezdődnek, amit tanáraink, diáktársaink vagy megyei lelkészek tartanak.
Iskolánk diákjai sok versenyen szerepelnek, jó eredményekkel.


Tatai Református Gimnázium, 2890 Tata, Kossuth tér 11., Telefon: (+36 34) 586 576, Fax: (+36 34) 586 577, E-mail: refi@refi-tata.hu